No. Azt nem mondhatnánk, hogy irdatlan sebességgel posztoltam a blog indulása óta, de azzal nyugtatom magam, hogy a karácsonyi kajakóma hatása most szivárgott csak el és eddig tartott, hogy magamhoz térjek…:) (A kajakóma olyannyira elmúlt, hogy a napokban mini adagokat bírok csak enni, lehet egy kis diétával kellene indítani az újévet. Na, mindegy.)
Szilveszter napja van. Pontosabban már estéje. Jobbomon egy pohár pezsgővel és egy kis gyümölcssalátával várom az új évet. Várom, mert 2014-ben nagyon elfáradtam. Gyötrelmes 4 hónapnyi államvizsgázás után megszereztem a diplomámat. A nyáron már munkába is álltam, ősszel pedig haláleset történt a családban. Szóval csapásvonalakból ez a néhány is bőven elég, nem beszélve az egyéb apróságokról, mind pozitív mind negatív értelemben. Így, bár fáradtsággal telve, keserédesen gondolok vissza erre az évre. A tragédiától eltekintve, rendkívül hálás vagyok. Pont amiatt amit írtam. Lediplomáztam. 5 évig koptattam az egyetemi padot és a hátsó felemet, a rengeteg tanulás miatt, de megérte. Szédületesen jó érzés az embernek a diplomáját a kezében tartani és könnyeivel küzdve hallgatni, ahogy a család, barátok, rokonok, ismerősök vastapssal ismerik el küzdelmük gyümölcsét. Megjegyzem, ugyanekkora taps jár a családnak a támogatásért, és mérhetetlen köszönet. Máris munkába állhattam, amit manapság nagyon meg kell becsülni. Csírsz’ a szuper kollégáimra! 😉
Ezek nagy dolgok, de az évben számos apróság is történt, amiért szintén hálásnak kell lenni. Pl. 3 kisbaba is született a családban, akiket összevissza lehet puszilgatni és gyurmázni. 🙂 Most, hogy vége a nonstop tanulásnak, van időm olyanokra, mint napozás (nyilván nyáron:D) főzés, sütés, kreatívkodás, dekorálás. (Kitekintő: épp Lagzi Lajcsi a tv-ben…:D -.- ) A legjobb barátnőmmel pedig ismét minőségi időt tudunk együtt tölteni, ami hihetetlen lelki feltöltődéssel jár együtt. Millió puszi C.!
Emellett nagyon fontos, egészséges vagyok, mindenem megvan amire csak szükségem van, szóval panaszra semmi ok. Legfeljebb egy. Az életemből a szerelem hiányzik. De már nagyon vágyom rá. Úgyhogy kicsit vegyes érzelmeim is vannak e nagy végelszámolás során. Az elmúlt pár napban letört lettem, ma is szinte egész délután feküdtem, úgy elszontyolodtam. De legalább tegnap nem erre gondoltam, ugyanis az egyetemi szobatársaimmal találkoztam, hosszú idő után. Szuper volt!! 🙂 Rengeteget nevettem, potyogtak a könnyeim.
Szóval köszönet, köszönet, köszönet!
Boldog Új Évet Kívánok mindannyiunknak! Nagyon boldogot, egészségeset és szerencséset. Én pedig eldöntöm, befejezzem e a regisztrációmat atárskeresőn’…. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: