Riposzt

A cím kicsit félrevezető, mert nem városbemutatóra készülök, csupán megrökönyödésemnek kívánok ilyen formában is hangot adni. Néha elgondolkodok azon, hogy milyen uncsi minden nap buszozni városból/városba, de azért időről időre meggyőződök arról, hogy vannak szépségei is eme közlekedési formának. Sok-sok hír, információ – na igen pletyka is – terjed, szájról szájra, fülről fülre. Na a… Tovább »

Kicsi koromtól fogva azért vártam a hétvégéket, mert imádtam a meséket nézni a tévében reggel. Akkor még tényleg aranyos, gyerekeknek való műsorokat adtak és én ébredés után kb. 1.5-2 óráig “ébredeztem” még előttük pizsiben.  Most 23 vagyok, nemsokára 24 és úgy tűnik ez az imádat nem lankad…:) Egyszerűen imádom a meséket. És pont úgy, mint… Tovább »

Szaladnak az órák a napok, és máris eltelik egy hét. Hihetetlen. Amíg egyetemre jártam, talán nem tűnt ennyire gyorsnak, de mióta dolgozom valahogy hétfő után mindig csütörtök van 😀 amit néha nem is bánok, de azért na. Így tényleg csak öregszem. Najó nem, igazából úgy gondolom, hogy 30 éves koromig fiatalodok, aztán majd meglátjuk 😀… Tovább »

Ismerős az az érzés, amikor a hidegtől, hótól teljesen lehűlt kezünket a langyos víz alá tartva szinte tűzforró marást érzünk?! Pont ezt éreztem tegnap, nagyjából negyed 6 körül. Csak a szívemen. Le kell írnom, csakhogy könnyítsek magamon, mert még mindig éget. A tavalyi év utolsó hónapjaiban egy nagyon helyes, kedves fiú kezdett udvarolni nekem. Amolyan ugratásként… Tovább »