Kicsi koromtól fogva azért vártam a hétvégéket, mert imádtam a meséket nézni a tévében reggel. Akkor még tényleg aranyos, gyerekeknek való műsorokat adtak és én ébredés után kb. 1.5-2 óráig “ébredeztem” még előttük pizsiben.
Most 23 vagyok, nemsokára 24 és úgy tűnik ez az imádat nem lankad…:) Egyszerűen imádom a meséket. És pont úgy, mint tizenéves koromban, a hétvégéket igyekszem most is ezzel indítani a lehetőségekhez mérten, már csak a dezsávü’ miatt is. Ezen a hétvégén ez máris megborult, mert nagyanyám nálunk aludt és felborult kicsit az élet. Szombaton egyébként is volt dolog így meg se próbáltam ejtőzni. A vasárnap azonban nyugisan indult, így a megszokott pizsi, mese + tejeskávé kombinációval indítottam. Sajnálatos, hogy ma már kevés az értelmes mese, de örömteli hír, hogy néhány csatorna a klasszikusokat is adja. Emberek! Nézzétek a Pro4-t. Komolyan. Kacsamesék és Balu kapitány ment. Szuper volt!! 😀
Ezt a mesés reggelt az fokozta csak, hogy a mai napon szabadságon voltam és nem ronda hétfővel indul a munkahetem, hanem ronda keddel. A mai nap pedig tökéletes volt arra, hogy regenerálódjak. Főztem, körmösnél voltam, arckezeltem, szemöldökformázás is megvolt, szóval mondhatni beauty napot/délutánt tartottam. Ehhez egy kis Szex és New Yorkot hallgattam/néztem aláfestésként. Kellett már az ilyesfajta kikapcsolódás. Addig értékelem az ilyesmit, amíg tényleg jut rá időm…:) majd visszasírom még néhány gyerek mellett :D.
Tegnap beszéltem az egyetemi barátnőmmel és eldöntöttük, hogy hamarosan találkozunk, már nagyon hiányzik!! Meghatározó volt az az 5 év amit együtt töltöttünk és a kis lelkem mindig kivirul ha együtt tudunk tölteni akármennyi időt is. Ahogy beszéltük, valószínűleg egy kis vásárlással, kávézással, mozizással fogjuk összekötni. Alig várom!
Újabb jó pont, hogy a hetem egész jónak ígérkezik. A héten találkozok Milánnal – fánkot eszünk, egyik délután azt hiszem sütök egy kis muffint, a hét második felében pedig találkozok a barátnőimmel. Benézek még a bevásárlóközpontba is, futócipő iránt ugyebár, valamint el férne még (pontosabban egyáltalán nem fér el….) a szekrényemben néhány (dolgozós) selyemblúz és abban bízok, hogy elcsíphetek pár darabot a nagy leárazások közepette. Lassan nekiállok tavaszi táskát keresni, valamilyen natúr, vidám színben. Amúgy megjegyzem, nem költök olyan sokat, mint amennyinek ez most – és a korábbi bejegyzés alapján – tűnik. Szeretek vásárolni, de nem adok ki egy-egy ruhadarabért 3-4-max5 ezer forintnál többet. Megnézem több helyen is mi mennyibe kerül és ár/érték alapján választok. Ugyanúgy vásárolok kínaiban (nagyon jó darabokat lehet kifogni) mint márkásabb üzletben. És nem vásárolok folyamatosan, időről időre ugyan frissítem a készletet, de csak normális keretek között – ezt is csak azért teszem kicsit bátrabban, mert végre én keresem meg a rávalót.:) Ami hihetetlenül jó érzés. Egyebekben igyekszem spórolni és soha nem költök többet, mint amennyim van. Az egyetemen is igyekeztem az ösztöndíjakból fenntartani magam, és a heti ennivalón túl szerencsére nemigen kellett anyagilag a szüleimre szorulnom. Akkor is ki tudtam gazdálkodni egy-egy nadrág, vagy szoknya árát, ami azért is nevezhető művészetnek, mert a jogi kar ösztöndíja mondhatni igen karcsú volt… és akkor még finoman fogalmaztam (és nem azért mert rossz volt az átlagom, hanem az az átlagszámítási módszer volt – ma is az – igazságtalan, amely alapján az ösztöndíjakat kiosztották).
Bár úgy tűnik ez utóbbiban már nem is vagyok annyira gyerek, a mesenézés azért még marad….:-))
sella
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: